Kagyló

Egymillió év

A múzeumban, ahol dolgozom, van egy egymilió éves szarvasagancs-kövület egy hatalmas süttői mészkő darabban.

Tegnap a gyerekekkel elálmélkodtunk azon, hogy olyan borzasztó régi, hogy el sem tudjuk képzelni.

Az egyik kislánynak eszébe jutott, hogy ő már látott megkövesedett kagylót egy ház falán. Lassan kibogoztuk, hogy egy olyan ház mellett mehetett el, amit kívülről csiszolt mészkőlapokkal borítottak, ami gyakran hordozza elmúlt évmilliók élőlényeinek lenyomatát.

Innen jött a gondolat, hogy ezt le is lehetne festeni.

Kicsit bolondítunk az eddigieken, kipróbáljuk, hogy a fehér olajpasztel és az akvarell szeretik-e egymást.

A szokásos halvány ceruzás fölrajzolás után a vonalakon végighúztam a fehér olajpasztelt.

Ezután kezdtem el kifesteni, ami festékfolyatás volt.

Nem tetszett, hogy látszik a ceruza vonala, úgyhogy áthúztam vékony ecsettel. A szín átfolyt a vizes területekre, de ettől csak izgalmasabb lett.

A kagyló külső szélei mentén halvány szálakat húztam, hogy ne legyen annyira álló, legyen benne egy kis mozgás.

Így született meg a ma reggeli "egymillió éves" kagylóm.

Ha a korábbi bejegyzések közül valamelyiket volt kedved kipróbálni, megoszthatod velünk a facebookon a  #neszöszölj,akvarellezz! csoportban.

Kíváncsian várom a munkáitokat!

Kellemes napot, örömteli festegetést mára!