Tanítsd vagy ne tanítsd rajzolni?

Avagy a legjobbat akarom kihozni a gyerekemből!

Minden szülő álma, törekvése, hogy a lehetőségekhez mérten a legjobbat nyújtsa gyermekének, ebben a megfelelési kényszeres világban pedig a legtöbbet próbálja kipréselni belőle

Ez egy teljesen érthető igyekezet, és nemcsak a közismereti tárgyak esetében tapasztalható, hanem a művészeti tárgyakkal kapcsolatban is. Igen, hozzuk ki a legtöbbet, de szerintem nem mindegy, mikor és hogy kezdjük el. 

Nem minden szülő pszichológus, vagy pedagógus, de az igaz, hogy a legjobban ő ismeri a gyermekét, optimális esetben kellő időt tölt vele, így jól meg tudja figyelni a gyerek reakcióit már születéstől kezdve. 

Észre veszi, hogyan reagál a hangokra, hangos vagy csöndes zenékre, fényekre, képekre.

A legnagyobb dolog tehát a figyelmünk, amit a gyereknek adhatunk, mert ezáltal vesszük észre a jelzéseit. 

A speciális érdeklődés már egész kicsi korban megmutatkozik, de a legtöbb, amit nyújthatunk, a próbálkozási lehetőség biztosítása, a változatos, de feldolgozható ingerek sokasága, a kipróbálás, megtapasztalás.

Így van ez a képzőművészettel is. Sok kisgyerek találja meg általa a megnyugvást, de észre kell vennünk, ha nem ez a kedvenc tevékenysége, bármennyire is szeretnénk, hogy az legyen.

Próbálkozni azonban már másfél éves kor körül lehet, mert nagyon izgalmas, hogy hogyan reagál. 

Ültessük egy nagy csomagolópapír közepébe koszolható ruhában, és adjunk a kezébe eszközöket: vastag színes ceruzát, majd zsírkrétát, végül festékes ecsetet. Ne várjunk el semmit, különösen ne próbáljuk "megtanítani", hogy hogyan fogja az eszközt. Csak hagyjuk, hadd ismerkedjen, figyeljen, gondolkodjon, próbálgasson. 

Legyünk mellette, figyeljünk rá, de ne irányítsuk. Hagyjunk teret neki.

Ez egyébként saját négy lányom felnövekvésének egyik legnagyobb tapasztalata is :)

Később, óvodás korban kezd komolyabbá válni a speciális érdeklődés, ám a rajzi szabályok elsajátítására még ekkor sem alkalmasak a gyerekek, egész egyszerűen azért, mert máshogy látnak. A téri orientáció még egyáltalán nem fontos nekik, érzelmi szempontok szerint ábrázolnak, zseniálisan.

Leghamarabb negyedikes kor körül lehet elkezdeni szabályszerűségekre felhívni a figyelmüket utánzás révén, de ekkor is több legyen a fantázia, a kitalált elem a rajzos feladatokban.

Ha ügyes, szívesen tölti az idejét rajzolgatással, keressünk neki különórát, de ne akarjunk idő előtt  kis művészt faragni belőle. Rajzolni nagyon jó érzés, de csak annak, aki ezt már megtapasztalta.